Nők Chanelben és anélkül

  nyomtatási kép

3F-K szervezéssel 2016. szeptember 3-ra időzítettük budapesti tárlatlátogatásainkat, 3 tartalmasnak ígérkező úticéllal: 2 fotó és egy festmény-kiállítással. 
Elsőként a Nemzeti Galéria október 2-ig látogatható nagyszabású tárlatát szemeltük ki, Amadeo Modigliani melankolikus képi világával. Az alig 36 életév (1884-1920) gazdag hagyatéka gondosan összeválogatott 61 darabból áll, érintve az életpálya minden szakaszát, kiegészítve a szép számú művészbarát néhány munkájával. Bepillanthattunk a világégés előtti Párizs életébe, a soknemzetiségű alkotóközösségek szemléletébe is. Szerencsésen a művészete került előtérbe, nem pedig a borgőzbe burkolt legenda, mely a szegényesen is mindig sármos művész körül alakult ki. Öt szekcióra bontva láthatunk korai tanulmányokat (egyik kedvencem lett az ügyesen installált, később portré hátoldalán, a keret alatt látható kék hátterű leány). Megjelenik az anyagi és egészségi gondok miatt félbemaradt szobrászpálya néhány kődarabja, de természetesen nem maradnak ki a barátok, alkotótársak portréi, illetve az aktok sem. Az olasz művész egyedivé váló látásmódja az európai művészet klasszikus alkotásaira alapoz. A nyújtott, kissé stilizált de mégis határozottan karakteres arcok –ahogy az egyik kísérőfilmből kiderült – szinte pillanatok alatt elkészültek, ismételte őket. A montmart-i művészvilág társai Soutine, Rivera, Kisling a róluk készült portrék mellet néhány saját alkotással is megjelennek. 1917-ben készíti akkori támogatója Léopold Zborowski műkereskedő anyagi segítségével – ő fizeti a modelleket és a műtermet is – a talán legismertebb aktsorozatát. Hiába a klasszikusság mégis botrányos hírűek lettek. Végül a háború elől délre menekített festő utolsó két évben alkotott képeiből láthatunk, a korai halál (fiatalon diagnosztizálták végzetes tüdőbetegségét) és a tragédiák árnyékában (halálhírére felesége második gyermekükkel terhesen ugrott ki lakásuk ablakán). 

Szintén nem felhőtlenségéről híres következő állomásunk főszereplője, immár a fotó jegyében. Ez a Mai Manó Ház Capa tárlata „Háború és béke képei” címmel. Az Opera szomszédságában is feltűnően szép épület Mai Manó császári és királyi fotográfus megrendelésére készült el 1894-ben. Az allegórikus festményekkel, kovácsoltvas korlátokkal, festett üvegekkel ékesített egykori műteremlakás felidézi a régi korok szépiában megjelenített világát. A kiállítóterekben Friedmann Endreként született haditudósítóként világhírűvé vált alkotói pillanatait láthatjuk harcokból és békéből. A legismertebb spanyol, normandiai helyszínek mellet távol-keleti rizsföldek, vagy ép Budapest pillanatai jelennek meg találó idézetekkel, mint pl. mikor a harcok utáni Párizst szép nőhöz hasonlítja, kivert fogakkal.  Egy szinttel feljebb itt is láthattunk dokumentumfilmet a szintén tragikusan végződött életpályáról.   
Végül a Ludwig Múzeum kortárs divatfotográfiát méltató tárlata következett: a szekszárdi születésű Peter Farago fotós és felesége Ingela Klementz-Farago stylist munkáival. A modern építészet tiszta formavilágához, a fehér falakhoz nagyon jól illeszkednek a nagy méretre nagyított divatjelenetek. Műtermi fotók ugrás közben, tájba illő, vagy épp azzal kontrasztban álló háttérrel komponált történetek ismert északi és közép-európai modellekkel. Köréjük épül a tárlat, a fotók címe is legtöbbször az ő nevük, többször találkoztunk magyar szereplőkkel is, mint Palvin Barbara, Mihalik Enikő vagy Axente Vanessa. Külön falrészen „civilként” is szerepelnek smink és „jelmez” nélkül. A CHANEL divatházzal való együttműködés keretében két projekt az „Északi nők Chanelben” és „Nők Chanelben” 82+30 fotója látható igényesen a falakra helyezve. 

Jó ötlet a szervezők részéről a szakértői szemek által tárlatvezetés, mi épp Lakatos Márk bemutatójába cseppenhettünk egy kicsit bele, a tartalmas nap zárásaként. 
-jt

2024. július 22. hétfő
HKSzCsPSzV

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31